Fogorvosok oktatási módszerei

Fogorvos képzés eszközei

A fogorvosok képzése, mint minden orvosi diszciplináé, igen összetett. Az elméleti képzést gyakorlati felkészítéssel egészítik ki, melynek révén az elsajátított ismeretanyag szakmai készségekkel bővül. A fogorvosok oktatása nem pusztán egészségügyi tevékenységek elsajátítására épül, de a képzés során teret kap a betegekkel való kommunikáció és az őket érintő jogok ismerete is. 

A fogorvosi szakképzési program sikeres elvégzése után az általános fogorvosok szakvizsgával bővíthetik tudásukat, mely által a választott szakterületükön önálló gyakorlatot folytathatnak.

A szakmai képzés módszereinek és eszközeinek lépést kell tartani, igazodni kell a korszerű fogászattal szembeni elvárásokhoz. A technológiai újdonságok nyújtotta lehetőségek és ezáltal a változó fogorvosi kompetenciák elsajátítása folytonos kihívás elé állítják mind az oktatókat, mind a fogorvos jelölteket.

Mit kell tudnia egy fogorvosnak, miből áll a gyakorlata?

• Biológiai, orvosi, technikai és klinikai tudományos ismeretek alapján fel kell ismerni az egészséges és a beteg állapot közötti különbségeket a fogorvosi klinikai gyakorlatban.
• A fogorvostudomány területéhez tartozó, fog- és szájbetegségek szájban megnyilvánuló tüneteinek felismerése.
• A fogászati prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció feladatainak átfogó ismerete
• Korszerű és hatékony fogászati diagnosztikai eljárások és módszerek ismerete (azok indikációi és kontraindikációi, valamint kockázati tényezői)
• Fogászati sérülések, valamint  orális tünetekkel is járó általános betegségek diagnosztikája, ezek terápiás lehetőségei.
• A fogászati terápiás eljárások elméleti és gyakorlati alapjai, a terápiás beavatkozások várható eredményei, mellékhatásai.
• A fogászatban alkalmazott anyagok ismerete, alkalmazásuk indikációi és kontraindikációi.
• A sterilizálás, fertőtlenítés, aszepszis és a fogászati infekciókontroll elvének, gyakorlati alkalmazásának lehetőségei.
• A szájsebészeti műtétek, illetve az arc- és állcsont sebészeti műtétek indikációi, kockázatai.
• A fogászatban alkalmazott gyógyszerek indikációi, adagolása, esetleges mellékhatások.
• A fogtechnikai munka elméleti alapjai, a fogtechnikai laboratóriumban készült protetikai munkák, gyógyászati segédeszközök minőségének értékelése.

A fogorvosok oktatásuk során olyan egyéb tudást is megszereznek, melyek járulékosan kapcsolódnak a fogászati szakmához.
 

A fogorvosoknak ismerniük kell:

• Az általános orvosi gyakorlatban alkalmazott gyógyszerek indikációit, mellékhatásait, adagolását, kihatásait a fogorvosi kezelésre, orális állapotra.
• A fogászati ellátásban előforduló betegségek pszichológiai és szociológiai vonatkozásait.
• Az egyén és a társadalom egészségvédelmének alapjait
• A  szenvedélybetegségek, a bántalmazás jeleinek kiszűrése, a megfelelő intézkedések megtétele.
• Az ionizáló sugárzások hatása az élő szervezetre, sugárvédelmi és biztonsági előírások betartása
• Az egészségügyi biztosítási rendszer, ezen belül a fogászati ellátás rendszerének és finanszírozásának rendelkezései, a fogorvosi gyakorlat etikai és jogi, gazdasági ismeretei.

Amennyiben egy fogorvos saját rendelőt szeretne nyitni, az alábbi ismeretek elsajátítása is elengedhetetlen:

•  A fogorvosi rendelő működtetésének feltételei, fenntartásának és működtetésének jogi, etikai és gazdasági vonatkozásai.
• Dolgozók irányításának módszerei
• Problémamegoldás, elemző és átfogó, kritikus gondolkodás.
  

Vírusvédelmi tanácsok a fogorvostól

A fertőző betegségek és leküzdésük

Vírusvédelmi tanácsadás

A fertőző betegségek leküzdéséhez nem elegendő csak a fogorvos tanácsadása, vagy az, hogy a már előfordult megbetegedéssel kapcsolatban teszik meg a szükséges intézkedéseket, hanem minden lehetőséget fel kell használni a fertőző betegségek keletkezésének a megakadályozására, más szóval: megelőzésére.

A megelőző munka sokrétű a fogászaton is Budapesten. Célja a fertőző fórrá sok megszüntetése, a fertőzés terjedési lehetőségeinek elvágása és az emberek ellenálló képességének, védettségének fokozása. A munka akkor a legeredményesebb, ha nem egy-egy tényezőre irányul, hanem egyidejűleg valamennyire, ez a fogorvos tanácsadásán is hallható. A cél eléréséhez figyelembe kell venni mindazokat a másodlagos tényezőket is, amelyek a járványfolyamatra hatást gyakorolhatnak, s negatív hatásuk kiküszöbölésére vagy semlegesítésére kell törekedni.

Az elmondottakból következik, hogy a fertőző betegségek elleni küzdelem nemcsak járványok fellobbanásakor, hanem állandóan folyik, és a közegészségügyi munka szerves részét képezi. Nemcsak járványügyi eljárásokból áll, hanem egyéb intézkedéseket is felhasznál.

A következőkben a fertőző betegségek elleni küzdelem néhány fontosabb részét ismertetjük vázlatosan. Előbb azokat a feladatokat foglaljuk össze, amelyek a fertőző betegségek előfordulásától függetlenül adódnuk, majd áttekintjük a fertőző betegségek jelentkezésekor végzendő teendőket.

Általános (nem fajlagos, aspecifikus) megelőző tevékenység

A higiénés viszonyok javítása.

Fertőző betegségek, még inkább járványok keletkezésében és terjedésében a higiénés viszonyoknak fontos szerepük van, s ezért a megelőzésben is jelentős tényezők - mondja a fogorvos.

Egészségügyi nevelés és felvilágosítás.

A fertőző betegségek elleni küzdelem eredményességét elősegíti az egészségügyi nevelés és a járványügyi felvilágosítás. Már többször említettük, hogy a fertőző betegségek megelőzésének egyik jelentős tényezője a személyi higiénés követelmények betartása a fogászaton is. A helyes egészségügyi szokások elsajátítását nagyban elősegíti az óvodás és az iskolás gyermekek egészségügyi nevelése.

Igen lényeges a járványügyi felvilágosítás is, melyet a fogorvos is tarthat. Az egészségügyi szervek munkája ugyanis csak a lakosság tevékeny közreműködésével érheti el célját. Ehhez pedig szükséges, hogy már a gyermekek is ismerjék a kérdéses fertőző betegség lényegét, terjedési módjait, elsősorban azonban megelőzését, a védekezés lehetőségeit.

Időszakos vizsgálatok, a kórokozó hordozók felkutatására irányuló vizsgálatok.

A fertőző betegségek megelőzésében jelentősek az időszakos orvosi vizsgálatok, fogászati vizsgálaton. Különösen fontos az óvodába, iskolába járó gyermekek általános orvosi vizsgálata az intézménybe való felvétel előtt és időszakonként azután is. Ugyancsak fontos a nagyobb kollektívák, pl. bentlakásos intézetek növendékeinek, továbbá a pedagógusok, nevelők megelőző és időszakos ellenőrző vizsgálata.

Az időszakos orvosi vizsgálatokat bizonyos esetekben kiegészítik a széklet bakteriológiai vizsgálatával is, melynek célja az esetleges hastífusz, paratífusz, koronavírus és dizentéria baktériumhordozók kiszűrése. Elsősorban azokat az embereket vizsgálják a munkába- állás előtt és azután bizonyos időközönként, akik olyan foglalkozásban dolgoznak, ahol tömeges fertőzést könnyebben okozhatnak (pl. közétkeztetésben résztvevő dolgozók, gyermekvédelmi intézmények, tanulóotthonok alkalmazottai).

Azokat a személyeket, akikről a vizsgálatok alapján megállapítják, hogy kórokozóhordozók, járványügyi ellenőrzés alá helyezik. Ennek az a lényege, hogy a fertőzés terjedésének megakadályozása céljából az említett foglalkozásoktól mindaddig eltiltják, amíg kórokozókat ürítenek. Az ürítést vagy annak megszűntét bakteriológiai vizsgálatokkal állapítják meg.

Fogászati beavatkozás

A fog kezelésének néhány részlete

Fogászati klinika kialakítása

A fogorvosnál a kávé hatásainak kiküszöbölése is cél lehet. Művi fényben a fogak színe eltér a természetes fényben észlelt színárnyalattól. Jól adja vissza a fogak természetes színét a fénycső vagy LED világítás. Ha csak ennek a fénye esik a fogakra, mesterséges megvilágításban is tudunk „fogszínt” választani, ennek elsősorban a fogpótlástanban nagy a gyakorlati jelentősége.

A fogak szeparálása

A fogászati kezelésnél a III. osztályú üreg szakszerű praeparálása megköveteli, hogy célszerű eszközök alkalmazásával két szomszédos frontfogat egymástól eltoljunk, a fogközt kitágítsuk. E műveletet szeparálásnak nevezzük.

A szabályos fogsorban a fogak szoros sorban állnak egymás mellett, a szomszédos fogak fiatal korúakon egymással pontszerűen érintkeznek, ezt az érintkezést kontaktpontnak, nevezzük. Az élet folyamán — a fogak egymástól független individuális apró elmozdulásai következtében — a kontaktpontból kisebb-nagyobb kiterjedésű kontaktfelszín keletkezik.

Fogaink elrendezése

A fogak az élet folyamán több-kevesebb szabályszerűséggel a fogív közepe felé — azaz mesialis irányba — vándorolnak, így zárt marad a fogsor annak ellenére, hogy a már leírt interstitialis kopás következtében az egyes fogak mesio-distalis átmérője szükségszerűen kisebb lesz, ezt a fogászati vizsgálat során ellenőrizhetjük. E vándorlási hajlam és irány abban az esetben is a fogsorban támadt hézag teljes vagy részleges zárását eredményezi (általában a hézagtól distalisan elhelyezkedő fogak mesialis irányú elmozdulása által), ha a hézag nem fiziológiás, hanem kóros módon, pl. a kontaktpont szuvas roncsolása vagy fogeltávolítás folytán keletkezik, a kávé hatásának kiküszöbölésére..

Fog tömése

A fog tömésével eredeti anatómiai alakját igyekszünk — az egyén életkorának figyelembevételével — helyreállítani, ha tehát approximalis caries folytán két szomszédos fog közelebb került egymáshoz, mint eleve volt, ill. az egyén adott életkorában lennie kellene, megtömésekor vagy ezt megelőzően helyre kell állítanunk a fogköz eredeti méretét, azaz a csökkent kiterjedésű fogközt növelnünk kell. Szeparálásnak a spatium interdentale növelését nevezzük, mégpedig a fogállomány feláldozása nélkül.

A közhasználatú fogorvosi szaknyelv helytelenül szeparálásnak nevezi a kontaktpont és környékének lecsiszolását is (pl. csonk előkészítésekor korona felvételére), nyilvánvalóan ez úton is szabad térköz támad a két szomszédos fog között, ez azonban a fentebb leírt mesialis irányú spontán vándorlás következtében hamarosan záródnék, s az eredetinél kedvezőtlenebb lenne a helyzet a fogközben: ép zománcfelszín helyett legalább az egyik fogon szerkezetében megbontott zománc, esetleg dentin határolja, az eredetinél szőkébb, öntisztulási és művi tisztán tartási lehetőségében tehát csökkent.

Éppen azért mihamarabb pótolni kell a csiszolással eltávolított fogszöveteket betéttel vagy koronával, s ez úton helyre kell állítani a fogköz eredeti állapotát (vagy annál kedvezőbb állapotot kell teremteni).

Következő fejtegetéseink során azzal foglalkozunk, hogy miképpen növelhetjük két fog között az interdentalis tér tágasságát fogállomány feláldozása nélkül. E célra két módszer ismeretes, a gyors és a lassú szeparálás.

A fogazat egészségének megőrzése

Ásványi sók és nyomelemek szerepe a fogszuvasodásban

Az egészséges fogak titka

A fogszövetek fogorvos chemismusának ismeretében felmerül az a jogos kérdés: a civilizált ember szokásos tápláléka biztosítja-e a fejlődő fogazat számára a szervezet anyagcseréjén át azokat az ásványi sókat, amelyek ionjaiból e szövetek mineralizált állománya felépül, valamint teremt-e a későbbiekben olyan külső (és részben talán belső) környezetet a fog számára, melyben a zománcfelszín és a nyál ill. lepedék közötti dinamikus egyensúly fennmarad és fogászatra kell menni.

A nyomelemek fogászati szerepe

Ami a Ga-, Mg- és P-ellátást illeti, a vegyes táplálék, amelyet a civilizált ember — így honunkban is — fogyaszt, biztosítja a megkívánt szintet a fogászati vizsgálat alapján. Zavar mutatkozhat viszont a táplálékban tartalmazott elem felszívódásában és értékesítésében a fogorvos. Mindenesetre kedvezőnek tekinthetjük a fejlődő (de nyilván a már kifejlett) fogazat szempontjából a fokozott Ca- és P-ingestiót, a századforduló óta ismert, hogy a keményebb vizet ivóknak általában jobbak a fogaik. Ilyen értelemben értékelhetők azok az állatkísérletek is, amelyek szerint caries-protektiv táplálék eme hatása lényegesen fokozódik, ha az állat ennek hamujával kiegészítve fogyasztja.

Védelem a szuvasodástól

Több mint 40 éve ismert a fogorvosok által, hogy a fokozott F-ingestio védelmet nyújt a caries-szel szemben. Jobb a lakosság fogazata olyan vidéken, ahol az ivóvíz literenként kb. 1 mg F-iont tartalmaz, mint az egyébként azonos körülmények között élő, de 0,5 mg/liter szintnél alacsonyabb F-tartalmú vizet fogyasztó lakosságon a fogászaton. Ez a védő hatás azokon érvényesül teljes egészében, akik a F-dúsabb vizet születésük, ill. kora gyermekkoruk óta folyamatosan fogyasztják.

Nem bizonyított, hogy a maradófogazat szuvasodását illetően befolyást gyakorolna az a körülmény, hogy a terhes által fogyasztott víznek mekkora a F-tartalma. A kedvező F-szintű víz fogyasztása fiatal- korúakon mintegy 50—60%-os ca- ries-védelmet teremt mind a caries- ben súlyosan, mind csak csekélyebb mértékben szenvedő populációban (pl. az Egyesült Államokban, Magyarországon, Görögországban). Ez azt jelenti, hogy kb. 20 — 25 éves korig a cariesben megbetegedő fogak kumulált száma felényi, mint a F- szegény vizet ivó, egyébként azonos körülmények között élőkön. Persze, a százalékos védettség csupán nagyobb csoportra érvényes, az egyénre nézve csak korlátozott mértékben, azaz a F-szegény vizet ivók között is találunk pl. a 16 — 18 éves korban szúmentes fogazatát, és a F-dús vizet ivók között olyan személyt, aki súlyos, nagymérvű fogszuvasodásban szenved, viszont lényeges különbség van ezek százalékos gyakoriságát illetően a populációban.

Néhány további fogorvosi vélemény

A F-ion védő hatása az ingestált mennyiségtől a fogorvos, az ivóvízben tartalmazott fluoridot illetően ennek kon-centrációjától függ, amit szépen mutat.

A F-ion védő hatásának mechanismusa nem teljesen tisztázott a fogorvosok által. Kedvező F-szint mellett a lerakódó apa- titkristályok egy része nem hidroxil-, hanem fluorapatit, amely a zománcfelszínt ellenállóbbá teszi savi oldószerekkel szemben. Befolyást gyakorol a F-szint a matrixképződésre is, megfigyelték ugyanis, hogy kedvező' F-szintű víz fogyasztása esetén kisebb a mély barázdákat, gödröcskéket felmutató fogak száma, mint F-szegény vizet ivókon. A legnagyobb fontosságot alighanem annak kell tulajdonítanunk, hogy F-ion jelen-létében a de- és remineralisatiós folyamatok váltakozásakor a remineralisatio tökéletesebb: jobb, nehezebben oldódó krisztallitok képződnek, s ennek folytán a frissen remineralizált zománc ellenállóbb a következő savtámadással szemben. Feltételezték, hogy a F-ion mint enzim-inhibitor specifikusan gátolja az eno-láz működését, s így kellő szintje mellett a szénhidrátbomlás során nem képződik enol-foszforpiroszőlősav. Bár a F-ionnak eme hatása jól ismert, eddig nem sikerült bebizonyítani, hogy a lepedőkben található — esetleg a zománc demineralisatiója során odakerülő — fluorid-ion valóban gátolja a fermentativ szénhidrátbontást e helyen is. Hogy gátol-e vagy inkább gyorsítóan hat a szénhidrátbontás során, nyilvánvalóan a F koncentrációjától függ. A nyálban eddigi ismereteink tükrében pl. nem gátló, hanem gyorsító hatása jut érvényre, ami a szúvédettség szempontjából szintén kedvező körülmény lehet: ti. gyorsabb a cukor eliminatiója a szájból, kevesebb ideje van a mikroflórának, hogy a cukorból a zománcot megtámadó savat képezzen.

Hiánybetegségek és a fog

Ama feltevésnek, amely szerint a ca- ries F-hiánybetegség, semmiféle bizonyítéka nincs, az viszont egyértelműen bizonyított, hogy a fokozott F-ingestio véd a caries ellen. Ezt az effektust tudatos caries-profilaxisra is felhasználhatjuk.

Az excessiv F-ingestio a fejlődő fogazatra bizonyos veszélyt jelent: foltos zománc képződik, amelynek kifejezett formája súlyos esztétikai zavart okoz. A fejlődési rendellenesség csak olyan személyeken és fogakon észlelhető, akik a kérdéses fogak képződése és minera-lisatiója idején fogyasztottak excessiv mennyiségű F-iont. Az ivóvízben fogyasztott F-t illetően a határ literenként 1,5—1,8 mg körül van, e koncentráció állandó fogyasztása mellett is csak kevés személy kevés fogán támad jellegzetes foltozottság, elszíneződés. Literenként 2,5 mg F-ion fogyasztásakor viszont már a lakosság túlnyomó többsége tángált, s az egyes fogakon is súlyosabb az elváltozás: a foltok helyén zománcdefektus mutatható ki, s e terület gyakran sötétbarnára-feketére színeződik el. E kórképet fluorosis endemica dentium névvel jelöljük, első symptomája az idült F-mérgezésnek, amely azonban sajnálatos módon csak évekkel később — a kérdéses fogak áttörésekor, ill. után — manifesztálódik.

Azt is meg kell azonban említenünk, hogy a szervezet sejtjei közül a zománcot képző ameloblast (ganoblast) messze a legérzékenyebb F iránt, az ivóvízben literenként 6 — 8 mg F-t folyamatosan fogyasztókon sem támad más szervekben érdemi káros hatás, csak a fejlődő fogakon.

Az ivóvízzel történő ingestio mellett aránylag kis szerepe van a szilárd táplálékkal felvett F mennyiségének.

A fogszuvasodás mint betegség

A caries fogászati leírása

A fogszuvasodás kialakulása

A caries, fogszuvasodás kórfolyamatát a létrejött destructiónak a szervezet általi reparálhatatlanság jellemzi. Reparáció lehetősége csak addig áll fenn, míg szövethiány nem keletkezik, a kezdődő szú – melynek lényege a zománc kristályaiban található ionok oldódása – remineralisatio útján „gyógyulhat”, amint azonban szuvas üreg támadt, a reparáció lehetetlen. E vonatkozásban a caries okozta defektus lényegében különbözik a testfelszín egyéb helyének – bármely okból támadt – folytonossághiányától, ezért csak a fogorvos által behelyezett tömés jelenthet esztétikai és funkcióbeli javulást.

A fog pusztulásának menete

Ami ezen biológiai sajátosság okát illeti, a következő ismert tényeket kell tekintetbe venni. Mi a fogzománc?

A fogzománc - oly hámsejtek mineralizált kiválasztásos terméke, melynek funkciójuk befejeztekor, a fog áttörése előtt dedifferenciálódnak és elpusztulnak. A mineralizálódó váladékot a ganoblastok csak fejlődésük bizonyos stádiumában tudják termelni. 

Éppen ezért szú okozta defektus táján e váladékot termelő ganoblastok nincsenek, s így a defektust fajlagos szövet nem pótolhatja.

Minthogy azonban a zománcfelszín, amelyen a kórfolyamat jellegzetesen kezdődik, az áttört fogon semmiféle más szövettel nincs közvetlen kapcsolatban, hiányzik annak lehetősége is, hogy a szervezet e keletkező defektust nem fajlagos hegszövettel pótolja.

A fogfelszín kezelése

A dentinben is a felszínen – azaz a zománc-dentin határon, a cement-dentin határon, illetve accidentalisan szabaddá vált felszínen – kezdődik a caries, s a keletkező defektus e helyen is reparálhatatlan. Míg a zománc vélt vitalitása szinte állandó vita tárgya, s eddig egyértelmű bizonyítást nem nyert, a dentin vitalitása mindaddig kétségtelen, míg a pulpa él. Az élő pulpa különlegesen differenciált sejtjei az élet egész folyamán – akkor haladtával általában egyre lassúbbodó ütemben – olyan alapanyagokat képeznek, amelybe ásványi sók rakódhatnak le, s amelyből így dentin képződik.

A szuvasodás kezelése

A dentinogenesis azonban nem a dentin zománc felőli felszínén folyik, hanem a pulpának a dentinnel érintkező felszínén, a dentint illetően tehát a belső felszínen, nem pedig a szuvas pusztulás helyén. A fogorvos ezt kezelheti. E dentinképződés eredményeként a kor haladtával megkissebbedik a fogbélüreg, megvastagszik a dentinréteg. Különböző külső ingerekre ez a fogáttörés utáni dentinképződés átmenetileg fokozódhat és meggyorsulhat, így például a caries következtében is, de a kopás folytán is.

A fokozott dentinogenesis azonban semmiképpen nem lehet alkalmas a dentin külső felszínét támadó defektus kitöltésére, a fokozott ingerdentin-képződésviszont – legalább időlegesen – gátat vethet a szú progressziójának, s megakadályozhatja, illetve időben későbbre tolhatja a penetratio létrejöttét.