Fogorvosok oktatási módszerei

Fogorvos képzés eszközei

A fogorvosok képzése, mint minden orvosi diszciplináé, igen összetett. Az elméleti képzést gyakorlati felkészítéssel egészítik ki, melynek révén az elsajátított ismeretanyag szakmai készségekkel bővül. A fogorvosok oktatása nem pusztán egészségügyi tevékenységek elsajátítására épül, de a képzés során teret kap a betegekkel való kommunikáció és az őket érintő jogok ismerete is. 

A fogorvosi szakképzési program sikeres elvégzése után az általános fogorvosok szakvizsgával bővíthetik tudásukat, mely által a választott szakterületükön önálló gyakorlatot folytathatnak.

A szakmai képzés módszereinek és eszközeinek lépést kell tartani, igazodni kell a korszerű fogászattal szembeni elvárásokhoz. A technológiai újdonságok nyújtotta lehetőségek és ezáltal a változó fogorvosi kompetenciák elsajátítása folytonos kihívás elé állítják mind az oktatókat, mind a fogorvos jelölteket.

Mit kell tudnia egy fogorvosnak, miből áll a gyakorlata?

• Biológiai, orvosi, technikai és klinikai tudományos ismeretek alapján fel kell ismerni az egészséges és a beteg állapot közötti különbségeket a fogorvosi klinikai gyakorlatban.
• A fogorvostudomány területéhez tartozó, fog- és szájbetegségek szájban megnyilvánuló tüneteinek felismerése.
• A fogászati prevenció, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció feladatainak átfogó ismerete
• Korszerű és hatékony fogászati diagnosztikai eljárások és módszerek ismerete (azok indikációi és kontraindikációi, valamint kockázati tényezői)
• Fogászati sérülések, valamint  orális tünetekkel is járó általános betegségek diagnosztikája, ezek terápiás lehetőségei.
• A fogászati terápiás eljárások elméleti és gyakorlati alapjai, a terápiás beavatkozások várható eredményei, mellékhatásai.
• A fogászatban alkalmazott anyagok ismerete, alkalmazásuk indikációi és kontraindikációi.
• A sterilizálás, fertőtlenítés, aszepszis és a fogászati infekciókontroll elvének, gyakorlati alkalmazásának lehetőségei.
• A szájsebészeti műtétek, illetve az arc- és állcsont sebészeti műtétek indikációi, kockázatai.
• A fogászatban alkalmazott gyógyszerek indikációi, adagolása, esetleges mellékhatások.
• A fogtechnikai munka elméleti alapjai, a fogtechnikai laboratóriumban készült protetikai munkák, gyógyászati segédeszközök minőségének értékelése.

A fogorvosok oktatásuk során olyan egyéb tudást is megszereznek, melyek járulékosan kapcsolódnak a fogászati szakmához.
 

A fogorvosoknak ismerniük kell:

• Az általános orvosi gyakorlatban alkalmazott gyógyszerek indikációit, mellékhatásait, adagolását, kihatásait a fogorvosi kezelésre, orális állapotra.
• A fogászati ellátásban előforduló betegségek pszichológiai és szociológiai vonatkozásait.
• Az egyén és a társadalom egészségvédelmének alapjait
• A  szenvedélybetegségek, a bántalmazás jeleinek kiszűrése, a megfelelő intézkedések megtétele.
• Az ionizáló sugárzások hatása az élő szervezetre, sugárvédelmi és biztonsági előírások betartása
• Az egészségügyi biztosítási rendszer, ezen belül a fogászati ellátás rendszerének és finanszírozásának rendelkezései, a fogorvosi gyakorlat etikai és jogi, gazdasági ismeretei.

Amennyiben egy fogorvos saját rendelőt szeretne nyitni, az alábbi ismeretek elsajátítása is elengedhetetlen:

•  A fogorvosi rendelő működtetésének feltételei, fenntartásának és működtetésének jogi, etikai és gazdasági vonatkozásai.
• Dolgozók irányításának módszerei
• Problémamegoldás, elemző és átfogó, kritikus gondolkodás.
  

Kezelési részletek fogászaton

Hogyan alakítjuk a fogközöket?

Fogász műszerek kezeléshez

A fogorvos a fogászaton a lassú szeparáláskor legalább 24 óra szükséges ahhoz, hogy hatása nyilvánvalóvá váljék. Lassú szeparálást végezhetünk ép approximalis felszínű fogak között drót- vagy selyem ligatúrával, esetleg ennél valamivel gyorsabb effektussal a fogak közé ékelt gumicsíkkal szeparátor a kulcs segítségével nyitható és zárható) valamint a két karompárt összekötő két rúd hosszabbra approximalis szuvasodás, kicserélhető, e formában arra használjuk.
Selyemfonállal úgy szeparálunk, hogy a kifeszített fonalat átpréseljük a kontaktpontok között, szorosra húzzuk, és a kontaktpontoktól occlusalisan csomózzuk. Két nap múltán a kontaktpontok között könnyen kihúzható a közben a nyáltól megduzzadt fonál. Annyit szeparált, amennyivel ennek során vastagabb lett.

Drótbók készült szerszámok

A fogász a drótszeparáláshoz 0,5 mm vastag puha sárgaréz vagy acélhuzalt használunk. A huzalnak derékszögben megtört és félkörben meghajlított végét a vestibulumból a kontaktponttól gingivalisan átbuktatjuk a cavum oris propriumba, s ettől occlusalisan hozzuk vissza a szájpitvarba, a két szárat a vestibulumban összefonjuk, jól meghúzzuk, és szorosra tekerjük, összefont végét rövidre vágjuk, 2—4 fonatot hagyunk csak meg, a levágott huzalvéget tompa műszerrel úgy nyomjuk a fogközbe, hogy ne sértse a papillát a fogorvos. A drótligatúra meghúzásakor vigyáznunk kell, hogy a fogóval véletlenül oda ne csípjük a bucca vagy az ajak nyálkahártyáját. E célra a How-fogó a legalkalmasabb műszer.

A drótszeparálás 4—5 nap alatt éri el célját, ekkor a kontaktpontok között át tudjuk húzni az összesodort végén megfogott drótkapcsot, a két szomszédos fog között 0,5 mm térközt teremtettünk. Ez a térköz lehetővé teszi az egyébként be nem tekinthető approximalis felszínek tüzetes vizsgálatát (megtekintés, palpatio szondával).

Egyéb fogorvosi fogások

A fogorvosnál gumicsíkkal nem szeparálunk, mert aránylag gyors hatása folytán károsíthatja a parodontiumot, ezenfelül azonban kicsúszhat a kontaktpontok közül, és az ínybe nyomulva irreparabilis károsodást is okozhat. Kevésbé veszélyes laminaria- vagy hickory-pálcikák hasonló használata, minthogy a beteget úgyis vissza kell rendelni, semmiféle előnyt nem jelentenek a kellemetlen mellékhatástól védett drótszeparálással szemben, éppen ezért e módszert nemigen használják. Mi sem ajánljuk.

Alkalmazható műszerek

A fogászat a guttaperchával ama tulajdonsága folytán tudunk lassan szeparálni, hogy a szájüreg nedves közegében térfogata növekszik. Használatának előfeltétele, hogy szélesen támaszkodjék akár praeparált fogfelületre, akár a fog természetes felszínére. II. osztályú üreget szoktunk így ideiglenesen guttaperchával azon célból tömni, hogy a 2 — 3 nap múltán esedékes következő ülésig a szuvas roncsolás folytán csökkent fogközi távolságot lehetőleg az eredetin túl növeljük. Ilyenkor úgy készítjük az ideiglenes guttapercha tömést, hogy a beteg a fogsorok zárásakor inkább csak e tömésre harapjon.

A szomszédos fog ép approximalis felszínén vagy két szomszédos felszín approximalis üregében az axiopulpalis falakon megtámaszkodó guttapercha, melyet az antagonista fogsor által kifejtett rágóerő egyre jobban beékel a fogak közé, azokat széttolja. E célra azonban csak a kemény guttapercha alkalmas, amely lapok formájában kerül forgalomba, a közhasználatú rúd guttapercha túlságosan puha, és ezért csak csekély szeparáló hatást fejt ki. A guttaperchának ez a felhasználása Bomvilltől származik, ezért a szeparáló guttapercha tömést Bonwill-tömésnek hívjuk.