2019. szeptember 28., szombat

Fogászati beavatkozás


A fog kezelésének néhány részlete


Fogászat és fogorvos Budapest
Fogászati klinika kialakítása
A fogorvosnál a kávé hatásainak kiküszöbölése is cél lehet. Művi fényben a fogak színe eltér a természetes fényben észlelt színárnyalattól. Jól adja vissza a fogak természetes színét a fénycső vagy LED világítás. Ha csak ennek a fénye esik a fogakra, mesterséges megvilágításban is tudunk „fogszínt” választani, ennek elsősorban a fogpótlástanban nagy a gyakorlati jelentősége.

A fogak szeparálása


A fogászati kezelésnél a III. osztályú üreg szakszerű praeparálása megköveteli, hogy célszerű eszközök alkalmazásával két szomszédos frontfogat egymástól eltoljunk, a fogközt kitágítsuk. E műveletet szeparálásnak nevezzük.

A szabályos fogsorban a fogak szoros sorban állnak egymás mellett, a szomszédos fogak fiatal korúakon egymással pontszerűen érintkeznek, ezt az érintkezést kontaktpontnak, nevezzük. Az élet folyamán — a fogak egymástól független individuális apró elmozdulásai következtében — a kontaktpontból kisebb-nagyobb kiterjedésű kontaktfelszín keletkezik.

Fogaink elrendezése


A fogak az élet folyamán több-kevesebb szabályszerűséggel a fogív közepe felé — azaz mesialis irányba — vándorolnak, így zárt marad a fogsor annak ellenére, hogy a már leírt interstitialis kopás következtében az egyes fogak mesio-distalis átmérője szükségszerűen kisebb lesz, ezt a fogászati vizsgálat során ellenőrizhetjük. E vándorlási hajlam és irány abban az esetben is a fogsorban támadt hézag teljes vagy részleges zárását eredményezi (általában a hézagtól distalisan elhelyezkedő fogak mesialis irányú elmozdulása által), ha a hézag nem fiziológiás, hanem kóros módon, pl. a kontaktpont szuvas roncsolása vagy fogeltávolítás folytán keletkezik, a kávé hatásának kiküszöbölésére..

Fog tömése



A fog tömésével eredeti anatómiai alakját igyekszünk — az egyén életkorának figyelembevételével — helyreállítani, ha tehát approximalis caries folytán két szomszédos fog közelebb került egymáshoz, mint eleve volt, ill. az egyén adott életkorában lennie kellene, megtömésekor vagy ezt megelőzően helyre kell állítanunk a fogköz eredeti méretét, azaz a csökkent kiterjedésű fogközt növelnünk kell. Szeparálásnak a spatium interdentale növelését nevezzük, mégpedig a fogállomány feláldozása nélkül.

A közhasználatú fogorvosi szaknyelv helytelenül szeparálásnak nevezi a kontaktpont és környékének lecsiszolását is (pl. csonk előkészítésekor korona felvételére), nyilvánvalóan ez úton is szabad térköz támad a két szomszédos fog között, ez azonban a fentebb leírt mesialis irányú spontán vándorlás következtében hamarosan záródnék, s az eredetinél kedvezőtlenebb lenne a helyzet a fogközben: ép zománcfelszín helyett legalább az egyik fogon szerkezetében megbontott zománc, esetleg dentin határolja, az eredetinél szőkébb, öntisztulási és művi tisztán tartási lehetőségében tehát csökkent.

Éppen azért mihamarabb pótolni kell a csiszolással eltávolított fogszöveteket betéttel vagy koronával, s ez úton helyre kell állítani a fogköz eredeti állapotát (vagy annál kedvezőbb állapotot kell teremteni).

Következő fejtegetéseink során azzal foglalkozunk, hogy miképpen növelhetjük két fog között az interdentalis tér tágasságát fogállomány feláldozása nélkül. E célra két módszer ismeretes, a gyors és a lassú szeparálás.

2019. szeptember 15., vasárnap

A fogazat egészségének megőrzése


Ásványi sók és nyomelemek szerepe a fogszuvasodásban


Fogak fogorvos egészség
Az egészséges fogak titka
A fogszövetek fogorvos chemismusának ismeretében felmerül az a jogos kérdés: a civilizált ember szokásos tápláléka biztosítja-e a fejlődő fogazat számára a szervezet anyagcseréjén át azokat az ásványi sókat, amelyek ionjaiból e szövetek mineralizált állománya felépül, valamint teremt-e a későbbiekben olyan külső (és részben talán belső) környezetet a fog számára, melyben a zománcfelszín és a nyál ill. lepedék közötti dinamikus egyensúly fennmarad és fogászatra kell menni.


A nyomelemek fogászati szerepe


Ami a Ga-, Mg- és P-ellátást illeti, a vegyes táplálék, amelyet a civilizált ember — így honunkban is — fogyaszt, biztosítja a megkívánt szintet a fogászati vizsgálat alapján. Zavar mutatkozhat viszont a táplálékban tartalmazott elem felszívódásában és értékesítésében a fogorvos. Mindenesetre kedvezőnek tekinthetjük a fejlődő (de nyilván a már kifejlett) fogazat szempontjából a fokozott Ca- és P-ingestiót, a századforduló óta ismert, hogy a keményebb vizet ivóknak általában jobbak a fogaik. Ilyen értelemben értékelhetők azok az állatkísérletek is, amelyek szerint caries-protektiv táplálék eme hatása lényegesen fokozódik, ha az állat ennek hamujával kiegészítve fogyasztja.


Védelem a szuvasodástól


Több mint 40 éve ismert a fogorvosok által, hogy a fokozott F-ingestio védelmet nyújt a caries-szel szemben. Jobb a lakosság fogazata olyan vidéken, ahol az ivóvíz literenként kb. 1 mg F-iont tartalmaz, mint az egyébként azonos körülmények között élő, de 0,5 mg/liter szintnél alacsonyabb F-tartalmú vizet fogyasztó lakosságon a fogászaton. Ez a védő hatás azokon érvényesül teljes egészében, akik a F-dúsabb vizet születésük, ill. kora gyermekkoruk óta folyamatosan fogyasztják.

Nem bizonyított, hogy a maradófogazat szuvasodását illetően befolyást gyakorolna az a körülmény, hogy a terhes által fogyasztott víznek mekkora a F-tartalma. A kedvező F-szintű víz fogyasztása fiatal- korúakon mintegy 50—60%-os ca- ries-védelmet teremt mind a caries- ben súlyosan, mind csak csekélyebb mértékben szenvedő populációban (pl. az Egyesült Államokban, Magyarországon, Görögországban). Ez azt jelenti, hogy kb. 20 — 25 éves korig a cariesben megbetegedő fogak kumulált száma felényi, mint a F- szegény vizet ivó, egyébként azonos körülmények között élőkön. Persze, a százalékos védettség csupán nagyobb csoportra érvényes, az egyénre nézve csak korlátozott mértékben, azaz a F-szegény vizet ivók között is találunk pl. a 16 — 18 éves korban szúmentes fogazatát, és a F-dús vizet ivók között olyan személyt, aki súlyos, nagymérvű fogszuvasodásban szenved, viszont lényeges különbség van ezek százalékos gyakoriságát illetően a populációban.


Néhány további fogorvosi vélemény


A F-ion védő hatása az ingestált mennyiségtől a fogorvos, az ivóvízben tartalmazott fluoridot illetően ennek kon-centrációjától függ, amit szépen mutat.

A F-ion védő hatásának mechanismusa nem teljesen tisztázott a fogorvosok által. Kedvező F-szint mellett a lerakódó apa- titkristályok egy része nem hidroxil-, hanem fluorapatit, amely a zománcfelszínt ellenállóbbá teszi savi oldószerekkel szemben. Befolyást gyakorol a F-szint a matrixképződésre is, megfigyelték ugyanis, hogy kedvező' F-szintű víz fogyasztása esetén kisebb a mély barázdákat, gödröcskéket felmutató fogak száma, mint F-szegény vizet ivókon. A legnagyobb fontosságot alighanem annak kell tulajdonítanunk, hogy F-ion jelen-létében a de- és remineralisatiós folyamatok váltakozásakor a remineralisatio tökéletesebb: jobb, nehezebben oldódó krisztallitok képződnek, s ennek folytán a frissen remineralizált zománc ellenállóbb a következő savtámadással szemben. Feltételezték, hogy a F-ion mint enzim-inhibitor specifikusan gátolja az eno-láz működését, s így kellő szintje mellett a szénhidrátbomlás során nem képződik enol-foszforpiroszőlősav. Bár a F-ionnak eme hatása jól ismert, eddig nem sikerült bebizonyítani, hogy a lepedőkben található — esetleg a zománc demineralisatiója során odakerülő — fluorid-ion valóban gátolja a fermentativ szénhidrátbontást e helyen is. Hogy gátol-e vagy inkább gyorsítóan hat a szénhidrátbontás során, nyilvánvalóan a F koncentrációjától függ. A nyálban eddigi ismereteink tükrében pl. nem gátló, hanem gyorsító hatása jut érvényre, ami a szúvédettség szempontjából szintén kedvező körülmény lehet: ti. gyorsabb a cukor eliminatiója a szájból, kevesebb ideje van a mikroflórának, hogy a cukorból a zománcot megtámadó savat képezzen.


Hiánybetegségek és a fog


Ama feltevésnek, amely szerint a ca- ries F-hiánybetegség, semmiféle bizonyítéka nincs, az viszont egyértelműen bizonyított, hogy a fokozott F-ingestio véd a caries ellen. Ezt az effektust tudatos caries-profilaxisra is felhasználhatjuk.

Az excessiv F-ingestio a fejlődő fogazatra bizonyos veszélyt jelent: foltos zománc képződik, amelynek kifejezett formája súlyos esztétikai zavart okoz. A fejlődési rendellenesség csak olyan személyeken és fogakon észlelhető, akik a kérdéses fogak képződése és minera-lisatiója idején fogyasztottak excessiv mennyiségű F-iont. Az ivóvízben fogyasztott F-t illetően a határ literenként 1,5—1,8 mg körül van, e koncentráció állandó fogyasztása mellett is csak kevés személy kevés fogán támad jellegzetes foltozottság, elszíneződés. Literenként 2,5 mg F-ion fogyasztásakor viszont már a lakosság túlnyomó többsége tángált, s az egyes fogakon is súlyosabb az elváltozás: a foltok helyén zománcdefektus mutatható ki, s e terület gyakran sötétbarnára-feketére színeződik el. E kórképet fluorosis endemica dentium névvel jelöljük, első symptomája az idült F-mérgezésnek, amely azonban sajnálatos módon csak évekkel később — a kérdéses fogak áttörésekor, ill. után — manifesztálódik.

Azt is meg kell azonban említenünk, hogy a szervezet sejtjei közül a zománcot képző ameloblast (ganoblast) messze a legérzékenyebb F iránt, az ivóvízben literenként 6 — 8 mg F-t folyamatosan fogyasztókon sem támad más szervekben érdemi káros hatás, csak a fejlődő fogakon.

Az ivóvízzel történő ingestio mellett aránylag kis szerepe van a szilárd táplálékkal felvett F mennyiségének.

2019. szeptember 7., szombat

A fogszuvasodás mint betegség

A caries fogászati leírása

A fogszuvasodás fogászati kezelése
A fogszuvasodás kialakulása

A caries, fogszuvasodás kórfolyamatát a létrejött destructiónak a szervezet általi reparálhatatlanság jellemzi. Reparáció lehetősége csak addig áll fenn, míg szövethiány nem keletkezik, a kezdődő szú – melynek lényege a zománc kristályaiban található ionok oldódásaremineralisatio útján „gyógyulhat”, amint azonban szuvas üreg támadt, a reparáció lehetetlen. E vonatkozásban a caries okozta defektus lényegében különbözik a testfelszín egyéb helyének – bármely okból támadt – folytonossághiányától, ezért csak a fogorvos által behelyezett tömés jelenthet esztétikai és funkcióbeli javulást.

A fog pusztulásának menete


Ami ezen biológiai sajátosság okát illeti, a következő ismert tényeket kell tekintetbe venni. Mi a fogzománc?

A fogzománc - oly hámsejtek mineralizált kiválasztásos terméke, melynek funkciójuk befejeztekor, a fog áttörése előtt dedifferenciálódnak és elpusztulnak. A mineralizálódó váladékot a ganoblastok csak fejlődésük bizonyos stádiumában tudják termelni. 

Éppen ezért szú okozta defektus táján e váladékot termelő ganoblastok nincsenek, s így a defektust fajlagos szövet nem pótolhatja.

Minthogy azonban a zománcfelszín, amelyen a kórfolyamat jellegzetesen kezdődik, az áttört fogon semmiféle más szövettel nincs közvetlen kapcsolatban, hiányzik annak lehetősége is, hogy a szervezet e keletkező defektust nem fajlagos hegszövettel pótolja.



A fogfelszín kezelése



A dentinben is a felszínen – azaz a zománc-dentin határon, a cement-dentin határon, illetve accidentalisan szabaddá vált felszínen – kezdődik a caries, s a keletkező defektus e helyen is reparálhatatlan. Míg a zománc vélt vitalitása szinte állandó vita tárgya, s eddig egyértelmű bizonyítást nem nyert, a dentin vitalitása mindaddig kétségtelen, míg a pulpa él. Az élő pulpa különlegesen differenciált sejtjei az élet egész folyamán – akkor haladtával általában egyre lassúbbodó ütemben – olyan alapanyagokat képeznek, amelybe ásványi sók rakódhatnak le, s amelyből így dentin képződik.


A szuvasodás kezelése



A dentinogenesis azonban nem a dentin zománc felőli felszínén folyik, hanem a pulpának a dentinnel érintkező felszínén, a dentint illetően tehát a belső felszínen, nem pedig a szuvas pusztulás helyén. A fogorvos ezt kezelheti. E dentinképződés eredményeként a kor haladtával megkissebbedik a fogbélüreg, megvastagszik a dentinréteg. Különböző külső ingerekre ez a fogáttörés utáni dentinképződés átmenetileg fokozódhat és meggyorsulhat, így például a caries következtében is, de a kopás folytán is.

A fokozott dentinogenesis azonban semmiképpen nem lehet alkalmas a dentin külső felszínét támadó defektus kitöltésére, a fokozott ingerdentin-képződésviszont – legalább időlegesen – gátat vethet a szú progressziójának, s megakadályozhatja, illetve időben későbbre tolhatja a penetratio létrejöttét.