Vízkezelés és fertőtlenítés
 |
| Ivóvíz kezelés és szennyvíz tisztítás. |
Az ivóvízkezelés során szóba kerülhet a szennyvíziszapnak vízi ökoszisztémákban (pl. halastó, algás tó) való közvetlen hasznosítása is, de ez is nagy körültekintést kíván, csak különleges esetekben valósítható meg. Hiszen az iszapot éppen azért vonjuk ki a szennyvizekből, hogy azok ne terheljék az élővizeket a bennük koncentrálódó szennyezőanyagokkal.
Maga az iszapban lévő szerves anyag mennyisége is nagy teher a stabilitás szempontjából érzékeny vízi ökoszisztéma számára, különösen a tavi életközösség életét és kialakult egyensúlyát zavarhatja meg a hozzáadott szerves anyag lebomlásához szükséges nagy mennyiségű oxigén elvonása.
Nyiltvízi hulladékgazdálkodás
Noha ismert jelenség az ivóvízkezelésben a halastavak szervestrágyázása (pl. istállótrágyával vagy hígtrágyával), az iszapok ilyen fölhasználása az egyéb szennyező anyagok jelenléte és az eltérő mikrobiológiai összetétel miatt rendszerint akadályokba ütközik. Nem is szólva arról, hogy az optimális terhelések betartása mellett egy-egy tisztítótelep teljes iszapmennyiségének ily módon történő elhelyezéséhez általában igen nagy tófelületekre lenne szükség, ami kevés helyen valósítható meg. Ezért a gyakorlatban is leginkább az előkezelt szennyvizek halastavi hasznosítása terjedt el, az iszapok számára pedig marad kezelési (tárolási, stabilizálási és/vagy víztelenítési, fertőtlenítés) jelleggel a stabilizációs tavakban vagy szárító lagúnákban való elhelyezés.
Tisztított víz és szennyvíziszap
Nyers iszapnak iszaptóban történő stabilizálása nemkívánatos, mert a rothadás következtében nagy a bűzképződés. Ezért az iszaptavak inkább csak aerob vagy anaerob úton már stabilizált iszapok utóstabilizálására és átmeneti tárolására használják. Utóbbi esetben a szárítási folyamat gyorsítása és az elszivárgó vizek összegyűjtése érdekében a tófenéken drénezést is alkalmaznak.
Iszaptavak kialakíthatók sík területen, vagy elhagyott kőbányában, de nem homokbányában, illetve kisebb völgyek elzárásával. Méretezésüknél általában 20-30 év időtartammal számolnak, 96% nedvességtartalmú iszap bevezetésével, ami kb. 70% nedvességtartalomig szárad ki, főként párolgás útján történő vízvesztéssel. Évi 800 mm csapadékot feltételezve az ajánlott éves terhelés térfogatra számítva 35—40 kg iszap, a szükséges tófelület pedig 1 fő tisztított szennyvizéből képződő iszap elhelyezéséhez alkalmazható.
