A szennyvíz feldolgozása és kezelése

Vízkezelés és fertőtlenítés

Ivóvíz kezelés és szennyvíz tisztítás.

Az ivóvízkezelés során szóba kerülhet a szennyvíziszapnak vízi ökoszisztémákban (pl. halastó, algás tó) való közvetlen hasznosítása is, de ez is nagy körültekintést kíván, csak különleges esetekben valósítható meg. Hiszen az iszapot éppen azért vonjuk ki a szennyvizekből, hogy azok ne terheljék az élővizeket a bennük koncentrálódó szennyezőanyagokkal.

Maga az iszapban lévő szerves anyag mennyisége is nagy teher a stabilitás szempontjából érzékeny vízi ökoszisztéma számára, különösen a tavi életközösség életét és kialakult egyensúlyát zavarhatja meg a hozzáadott szerves anyag lebomlásához szükséges nagy mennyiségű oxigén elvonása.

Nyiltvízi  hulladékgazdálkodás

Noha ismert jelenség az ivóvízkezelésben a halastavak szervestrágyázása (pl. istállótrágyával vagy hígtrágyával), az iszapok ilyen fölhasználása az egyéb szennyező anyagok jelenléte és az eltérő mikrobiológiai összetétel miatt rendszerint akadályokba ütközik. Nem is szólva arról, hogy az optimális terhelések betartása mellett egy-egy tisztítótelep teljes iszapmennyiségének ily módon történő elhelyezéséhez általában igen nagy tófelületekre lenne szükség, ami kevés helyen valósítható meg. Ezért a gyakorlatban is leginkább az előkezelt szennyvizek halastavi hasznosítása terjedt el, az iszapok számára pedig marad kezelési (tárolási, stabilizálási és/vagy víztelenítési, fertőtlenítés) jelleggel a stabilizációs tavakban vagy szárító lagúnákban való elhelyezés.

Tisztított víz és szennyvíziszap

Nyers iszapnak iszaptóban történő stabilizálása nemkívánatos, mert a rothadás következtében nagy a bűzképződés. Ezért az iszaptavak inkább csak aerob vagy anaerob úton már stabilizált iszapok utóstabilizálására és átmeneti tárolására használják. Utóbbi esetben a szárítási folyamat gyorsítása és az elszivárgó vizek összegyűjtése érdekében a tófenéken drénezést is alkalmaznak.

Iszaptavak kialakíthatók sík területen, vagy elhagyott kőbányában, de nem homokbányában, illetve kisebb völgyek elzárásával. Méretezésüknél általában 20-30 év időtartammal számolnak, 96% nedvességtartalmú iszap bevezetésével, ami kb. 70% nedvességtartalomig szárad ki, főként párolgás útján történő vízvesztéssel. Évi 800 mm csapadékot feltételezve az ajánlott éves terhelés térfogatra számítva 35—40 kg iszap, a szükséges tófelület pedig 1 fő tisztított szennyvizéből képződő iszap elhelyezéséhez alkalmazható.

Vízlágyítási módszerek

A fordított ozmózis

Vízlágyító és vízkezelő technológiák

Az ivóvízkezelés és tisztítás egy meglehetősen bonyolult folyamat és feladat, melyhez különféle berendezések beszerelésére van szükség. A vízlágyítás önmagában nem víztisztítás és nem fertőtlenítés, azonban a drága szűrőberendezések beszerelésekor érdemes lehet egy vízkőmentesítő kiegészítőt is beszerezni.

Ozmózisos vízszűrők

A fordított ozmózis elvén működő vízszűrő berendezések jelenleg a technológia csúcsát képviselik, nemcsak a lebegő szennyeződéseket képes kiszűrni az ivóvízből, hanem a sókat is. A technológiát alapvetően az amerikai haditengerészet fejlesztette ki, abból a célból, hogy a tengervízből ivóvizet készíthessenek a több hónapos hajóutak alkalmával.

Az ozmózis lényege, hogy a félig áteresztő membránon keresztül az oldószerben oldott anyag kiegyenlítődik a hártya két oldalán, a fordított ozmózis során nyomás hatására a vízben oldott sók és szennyeződések oldaláról csak a víz áramlik át a hártyán. A berendezés és technológia előnye, hogy rendkívül tiszta vizet állíthatunk elő a segítségével, mely nem tartalmaz oldott sókat, azonban az ozmózismembrán másik oldalán lévő víz szennyeződéskoncentrációja akár a veszélyes szintet is elérheti.

Fertőtlenítés és sóhozzáadás

A lágyított vizet UV-fénnyel vagy klór-dioxiddal kiegészítő tisztításnak vethetjük alá. Az így készített víz csak akkor alkalmas fogyasztásra, ha megfelelő mennyiségben, az emberi szervezet számára szükséges sókat keverünk hozzá.

A fordított ozmózis elvén működő vízszűrő berendezés képes a baktériumok 99%ának kiszűrésére, ezért csak minimális utókezelést és fertőtlenítést igényel. A patikatisztaságú lágy vizet leginkább az iparban használják, ultraerős gőz fejlesztésére.

A különféle lágyságú víz hasznosítása rendkívül széles körű:

• uszodák medencéiben a lágyvizet hatékonyabban lehet tisztítani fertőtleníteni
• sörgyártásnál meghatározza az ízt
• élelmiszeriparban
• autóiparban.

Ivóvízkezelés kézműves sör készítéséhez

A vízlágyítás a sör minőségének titka

Házi sörfőző berendezés tisztítása

A kézműves sör készítője a rendelkezésére álló víz minőségének megfelelő sörtípust tud készíteni. Különféle berendezésekkel és eljárásokkal tisztítható és lágyítható a víz, azonban el kell dönteni, hogy az íz és a minőség milyen arányban álljon az előállítás költségeivel. A vezetékes víz, forrásvíz és a kútvíz is különböző tulajdonságokkal és ízzel rendelkezik, más-más a hatásuk az elkészült italra.

Milyen vizet használjunk?

Az otthoni sörfőzéshez a 10 °nk alatti, tehát közepes keménységű és lágy víz tökéletesen megfelel, nagyipari sörfőzdékben ezt tovább lágyítják. A sörkészítés során a vízkezelés típusát és intenzitását sörfőzési próbákkal lehet kikísérletezni.

Ha erős barna sört szeretnénk főzni, ahhoz tökéletesen megfelel a kemény víz is, egyes régiókban külön só hozzáadásával keményítik a vizet.

Vízlágyítás Kézműves sör előállításához

A legegyszerűbb megoldás, mely egyben meglehetősen energiaigényes is, a forralással történő vízlágyítás. Forralás közben a karbonátos keménység kiválik a vízből, ez figyelhető meg a háztartási edényeben, forralókban is. A lágyítás menete rendkívül egyszerű, a vizet főzzük és időnként kavargatjuk.

A vízkő kiválásához szükséges főzési idő 15 perc és 1 óra között változik, a szakemberek véleménye szerint 30 perc az az idő, mely érezhető eredményt ad. A főzés befejezése után hagyjuk leülepedni a meszet, és a vizet felülről óvatosan lefejtjük, vigyázva, hogy az alján kivált vízkövet ne kavarjuk föl. A vízkő kiválásának a forralás közben nincs látható jele.

Mésztejes vízlágyítás

Az oltott mész egyesül a vízben lévő sókkal és nehezen oldódó anyagként kicsapódik annak aljára. A vízlágyításra rendszerint oltatlan meszet alkalmaznak.

A mésztejes vízlágyítás rendkívül bonyolult folyamat, hiszen úgy kell adagolni, hogy a vízből eltávolítson minden vízkövet, azonban nem maradjon vissza mész, hiszen ez rontja a sör minőségét. Érthetőbben a vízhez adott mésztejnek csak az a része ülepszik le, mely reakcióba lép a vízkővel, a maradék oldott formában rontja a vízminőséget.