 |
| A kibernetikai tér laptopja |
A számítástechnika, mint tudomány kezdetei
A korai megfogalmazás szerint, a kibernetikai elvek alapján ki lehet dolgozni a különböző természetű rendszerek vezérlési folyamatainak általános tárgyalási módját. A kibernetika módszereit az információelméletre, a dinamikus rendszerek elméletére, az algoritmusok elméletére és a valószínűség számításra alapozták.
A laptopot is megalkotó kibernetika születési évének általában 1948-at tartják, amikor Norbert Wiener kiadta híres „Kibernetika” című könyvét. Az amerikai matematikus ebben a munkájában jelölte meg először a vezérlés általános elméletének kialakításához vezető utat, és körvonalazta a különféle rendszerek vezérlési és hírközlési problémáinak egységes vizsgálatára szolgáló módszereket. Az első magyar tudósok munkáira sem kellett sokat várni, és a laptop felfedezése sem volt már messze ekkor.
A vezérlés problémáinak általános, intenzív kidolgozásához konkrét gyakorlati feladatok adták a közvetlen indítékot, például a számítógépek építése és felhasználása, a hasznos jel elkülönítése az őt kísérő zajtól, valamint a nyomtatott szöveget felolvasni tudó gép megalkotása. Az egyik legfontosabb feladat, melyet a laptop ősével reméltek megoldani, a légvédelmi tüzérség irányítása volt.
A kibernetika vagy számítástechnika gondolata azonban sokkal régebbi kreálmány. A laptop ötlete, a digitális számítógépek létrehozásának gondolata már a XVII. században felmerült Pascal és Leibniz munkáiban, majd a XIX. században Babbage is felvetette.
Tény, hogy az információelmélet, a kapcsolóáramkörök elmélete, az automatikus vezérlés elmélete, az ideghálóelmélet Wiener munkája nyomán indult ugrásszerű fejlődésnek. A nagy teljesítményű számítógépek, az önszabályozó és műveletirányító rendszerek és közvetve a laptop és az okostelefon kialakulása, megalkotása a kibernetika eredménye.
